Neve az ősi magyar Lelu személynévből ered. Egyes források, mint a
szentlélek faluját mutatják be és szerintük a neve is a lél vagy lélek névre
vezethető vissza.
Lelesz a Bodrogköznek egyik legnagyobb és
egyben legősibb települése. A régészeti leletek tanúsága szerint területe a kőkorszak óta folyamatosan
lakott. Első írott nyomát 1132-ből II. Béla király
idejéből találjuk. Boleszló Váci püspök 1180-ban Leleszen premontrei
prépostságot alapított. . A király által kibocsátott leleszi alapítólevél fontos nyelvemlékünk. Az apátság a 13. századtól 1567-ig hiteles
hely, ahonnan számos fontos
oklevelet kelteztek. 1241-ben elpusztították a tatárok, azonban
rövidesen helyreállították és továbbra is uradalmi központ maradt. A mohácsi
vész utáni években a község és a prépostság között erős viszálykodás volt,
amely évszázadokon át tartott. A XVI. Század elején a prépostságot kifosztották,
és ekkor várszerűen erősítették meg. Az első világháború végéig a leleszi
birtok a jászói prépostság tartozéka lett. A premontreiek rendkívül értékes
levéltárát, amely több mint száz régi okiratot őriz gyakran vándoroltatták. II.
Rákóczi Ferenc Munkácsra, majd II. József 1802-ben Budára szállíttatta, - az
utóbbi időben egy része Jászóra került.
Petőfi 1847-ben járt ezen a vidéken. A vékonypénzű költő a „roppant
barátklastrom”-ot tréfásan „nagyszerű „disznó-hizlaló hely”-nek nevezi,
célozván arra, hogy milyen jót lehetett enni a paplakban...
Lelesznek jelenleg 1870
túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa van. Több üzlettel, orvosi rendelővel,
patikával, postahivatallal, katolikus és református parókiával rendelkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése